Az élet hullámtengerében...

Hát hol is kezdjem...talán ott kellene, ahol több, mint 20% esztendeje abbahagytam a firkálmányaim darabszámnövelését egy időre...vagyis a nyaralásunkkal.

Szóval eltöltöttem pár napot egy Rókabérc nevezetű nyugiparadicsomban a párom és a zöld hegyek ölelésében.

A hely létezik ugyan a térképen, de megtalálni nehezebb, mint az első földön kívüli értelmes civilizációt. A megközelítéséről már ne is beszéljünk. A Marianna-árok legmélyebb pontja is ott virít minden GPS adatbázisban...ellentétben ezzel a hellyel. A térerő itt olyan ritka, mint a levegő a Mount Everest csúcsán.

Konkrétan nem csináltunk itt semmit...igaz nem is akartunk...na meg valljuk be, nem is igen lehetett volna...hacsak nem vagy egy búgócsiga módjára felhúzott megszállott erdőkerülő. Kipróbáltuk a hely nyújtotta szórakozási lehetőségeket. Játékterem, sétálás a csodálatos környezetben kialakított pici horgásztavacska partján, a helyiek által létrehozott maszek állatkert megtekintése stb... Többek között összecsaptunk a kedvessel egy bowling-party erejéig is.   

Ettünk finom vadételeket, ittunk mindent ami a torkunkon lecsúszott, mulackáztunk...

Szupi volt!

Innen átvándoroltunk az ország második legnagyobb lélekszámú településére, hogy ott is eltöltsünk pár napot és körülnézzünk a cívisvárosban.

Jártunk a Nagyerdőben, sétáltunk a csónakázótó partján, bedobtunk egy sört egy laza helyen... Megnéztük a Nagytemplomot, felmentünk a kupolájába is... nem kis teljesítmény volt, lévén 33-36 fok volt akkoriban.  Korzóztunk a belvárosban a főtéren és sétálóutcán. Egyik este - időhiány és a nagy melegre való tekintettel - felkerestük a helyi kis, békebeli termálvizes strandot, hogy megáztassuk magunkat és lemossuk magunkról a napi izzadtságadagot. Jó volt kicsit visszatérni a '60-as '70-es évekbe pár óra erejéig.

Voltunk 2x is vacsorázni egy nagyon klassz étterem - pubban. Egy napra kiruccantunk a szomszédos fürdőkomplesszumba Hajdúszoboszlóra is. Ez a strand nagyon tetszett mindkettőnknek, azt beszéltük ide még majd visszamegyünk. És akkor már nem fogom elhibázni a Fűvészkertet sem.

Nagyon jól éreztük magunkat...sajnos gyorsan eltelt a számunkra engedélyezett idő.

Az elmúlt 2 hónapban ezenkívül még a kempingező stílust is felvettük rendesen.

Eltöltöttünk 2 teljes hétvégét is egy-egy környékbeli Duna-parti campingben is. Az egyik egy közös kiruccanás volt a párom családjával és egy adag gólyával, akik épp az egyetemi élethez szívták magukba az útravalót...pontosabban innivalót.

A másik sátortábort kettesben látogattuk meg a kedvessel. Felejthető szálláshely volt...a városka azonban messze nem.

Gyönyörű hely ez a festői szépségű kisváros a Duna partján. Most már tudom miért is lett ez a település a művészek gyűjtőhelye kis hazánkban. Nem csodálom, hogy itt elkapja őket az ihlet illetbe arcon csókolja őket a nagy elődök múzsája.

Jártunk a skanzenben is...végigrohantuk. Egy egész nap kellett volna egy ekkora projekt teljesítésére. Rendőrségi kíséretet is kaptunk bőven a turistáskodásunkhoz...pont ezen a napon gondolta úgy a fekete-fehér nemzeti brandériumunk, hogy gyűlni támad kedve. Ehhez a tevékenységükhöz meg unott kísérőkre is leltek a sünök személyében.

Jártunk egy páratlan kiállításon is. Megnéztük a világ legkisebb alkotásait...Egy emberi hajszál keresztmetszetén látható arany lakatot, a világ legkisebb sakktábláját, melyen egy híres játszma pontos mása van felállítva, stb... Hihetlen mikre képesek egyes emberek! Még egy infó: Az alkotó a tárgyak elkészítéséhez használt eszközeit is saját maga állította elő. Egyszer elvesztette az elkészített szerszámot...3 hónapig tartott neki, míg meglelte nagyítóval a kis huncutot az íróasztalán!!! Szóval ennyit a méretekről...

Persze nem fenékig tejföl az élet az én életemben sem. Negatív dolgok is történtek az elmúlt időszak alatt. A melóhelyi zűrzavaros állapotok rámnyomták rendesen a hatásukat. Mégha ezt kifelé megpróbáltam nem mutatni. A létbizonytalanság a legtöbb ember nem komálom kategóriája... Most egy időre megszűnt a frigy szándék, így a piaci árumra is szüksége van a kenyérdobómnak. De még nem teljes a nyugalom, mert a kutya azért nincs elásva...csak egy időre jégre dobva. Azt majd megint bekattan a vigyorinak, hogy kutyahúst enne és vagy előszedi a frigóból a jegelt hammát vagy keres magának egy új koncot. Én meg megint kezdhetek cidrizni...

Az őseim egészségi állapota sincs messze a toppon. A múlt héten a kórházlátogatók táborát szaporítottam én is. Szerencsére már nem kell mennünk, hazatérhetett a családfő a családi fészekbe.

Két hét múlva ismét a nyakunkba vesszük a lábunkat és odébbtoljuk az egykerekű biciklit néhány fordulattal. Eger történelmi városa a célpontunk. Lőttünk egy csilli-villi helyet magunknak szállásgyanánt. Meglessük őseink emlékeit a hevesi megyeszékhelyen, beöntünk néhány hordónyi borocskát, ellátogatunk a szomszédos megyeszékhelyre és annak túrista paradicsomi környékére. Jó lesz nekünk!!! Ezt sem fogjuk elrontani!

Szükségünk van a másik közelségére és, hogy együtt tölthessünk egy felejthetetlen hetet. Menjünk már!!!!

Pont ma 2 két hónapja írtam bejegyzést utóljára...

Be tudtam lépni, a bejegyzéseim is megvannak, tehát nem törölték a regisztrációmat. Nem mintha valaki is azzal riogatott volna, hogy x idő után diszkvalifikálnak, ha nem tolom ide a képem...de láttam én már karon varjút.

Rengeteg dolog történt azóta, lesz mit leírnom, ha végre újra rá bírom venni magam a karcolgatásra...Bár, ha jól belegondolok máris elkezdtem a bemelegítést rá.

Ígérem összekapom magam és záros határidőm belül törlesztem az "adósságomat" magammal és olvasóimmal szemben is...

Szóval türelem, bejegyzést terem.

Szürke nap...Átlagos, mezei hétközepe...Egyszóval szerda v. wednesday v. mittwoch.

A vánszorgó percek, csigalassú órákká sokasodnak idővel. Melózgatok jobbhíján... Azt hiszem gyorsabban múlik így a mai napra előírt penzum...de csak önámítás...semmivel sem siet gyorsabban a mutató a fali ketyegőn. De még csak itt a monitoron sem...

Mehetnékem van...nagyon mennék már nyaralni.

Tudom addig még le kell robotolnom egy napot...

Innen mindenesetre most bárhova eltűnnék...és meg is fogom tenni röpke fertályóra múlva...vár a második műszak.

Várom a pénteket, úgy mint a messiást. Lassan jön el, de eljön. Az az a dolga, hogy ideérjen. Én meg mehessek végre a páromhoz.

Tépünk nyaralni...jó lesz nekünk!!!

Majd mesélek, ha megjöttünk...addig meg lehet csöpögni.

A hétvégét végre újra a kedvessel tölthettem.

Talán az ünneplés és a hátralékrendezés lenne a  jó szóhasználat, ha 2 szóban kellene összefoglalnom a weekendünk eseményeit.

A szokásos kávézásunkkal indítottunk...igaz, most új helyet és kávét próbáltunk ki. Ez sem volt rossz, nem úgy, mint a coctailok, amiket ittunk. Jó marketinggel felhívták rá a vendég figyelmét, féláron adták. De az íze is csak fele olyan jó volt, mint általában. Nem vagyok egy nagy coctail fogyasztó, de eddig mindig jobbat ittam, mint itt. Nem hiába a mondás: Olcsó húsnak, híg a leve... 

Persze ez nem szegte kedvünket. Meglátogattuk A. barátnőjét a munkahelyén, majd míg ő megműtötte a drágám karkötőjét shoppingoltunk. Aztán dobtunk egy gyorsat, bocsi gyrost. Most is bebizonyosodott, hogy nem egyszerű pitából - szélben - ezt a görög nemzeti étket magunkévá tenni. Főleg nem nekünk...mindig leesszük magunkat. Most 99%-os hatékonysággal sikerült dolgoznunk...csak a cipőmre hullott egy kis darab zöldség. Szerencsére A. ügyi volt, ő megúszta...még jó, hisz totál hófehérkébe volt öltözve.

Megleptem egy kis csokorral (pezsi és bonbon társaságában). Elvégre ünnepünk volt. Félévfordulósak lettünk. Öröm az ürömben, hogy, neki kellett előző este felhívnia rá a figyelmemet. Szégyenlem magam...

A délután további része és az este beszélgetéssel és főzéssel telt. Ittunk egy kis tequilat is...operatív italként...természetesen naranccsal és fahéjjal. A citrom - só version már a múlté nála is. Merem ajánlani, próbálja ki aki még nem ivott így agávészirupot...meglátjátok nem fogtok csalódni. De a sierra gold típust használjátok hozzá szomjoltónak.

A kincsem finom tejszínes csirkével kényeztetett el vacsira. Most ettem ilyet először, de nagyon finomra sikeredett bevallom. Konyhatündér a drágám!  

Az éjszaka hátralévő része a hátralékrendezés jegyében telt. Összegyűlt már egy nagy adag adósságom a kedves hormonjaival szemben, így most megpróbáltam kicsit rendbe rakni a hormonháztartását. Mivel ő is úgy gondolta, hogy egyszerűbb a hátralékrendezés egy megfelelő szakember segítségével...hát előszedte a tapasztalatait ebben a témában és így sokkal hatékonyabbra sikeredett ezen projektünk...

Másnap nem kellett korán kelnünk, így picit lustiztunk és ágyban ebédeltünk...pontosabban a F1 alatt reggeliztünk. De a rajt után csatornát váltottunk és a Tour de France közvetítésen állapodtunk meg. Őszinte leszek, egy percre sem emlékszem a tegnapi szakaszból...mással voltam elfoglalva. Hirtelen felforrt ugyanis a vérünk... Aztán indulnom kellett sajnos haza. Nagyon jól éreztem most is magam a drágám társaságában. És úgy érzem Ő is hasonlóan vélekedik a lustizós napjainkról.

Pár szürke nap következik nélküle, majd pénteken go to holiday...

Hol is kezdjem a hétvége eseményeinek taglalását?...azt szokták volt mondani csapj bele a közepébe...de én ragaszkodnék inkább mégis a szorosan vett kronológiai sorrendhez.

Pénteken munka után meglátogattam a barátosnémékat a párjával. Már ideje volt taliznunk, mert rendesen bújkált...zárdába vonult váratlanul 2 hétre...majd egy gyerkőc többettel tért haza a családi fészekbe a párjához. Szóval babanézőbe mentem.

Gyönyörű kis csöppség, nagy sötét szemekkel. Jó kisbaba, a szülők kedvence és álma...eszik, alszik, no cry. Ott voltam pár órát, megvártam a fürdetést, majd érzékeny búcsút vettünk és távozóba léptem. A kiscsaj, még utóljára rám mosolygott...smiley baby.

Este beszélgettünk a párommal msn-en a nyaralásunk szállásügyeiről. Akkor, úgy álltunk, hogy a nyaralásunk első fele le volt már ügyezve, a hét második fele viszont még visszaigazolásra várt. Napközben több apartmant is próbáltam lőni magunknak, de sajnos különböző okok miatt ezek nem lettek a mieink. De sebaj, volt még szimpi panzió is, amire ráugrottunk. Teló, egyeztetés, emilke írás megrendelésről...várakozás a chekingre...

Másnap közös progi a gyerkőccel és a mamájával. Kezdtük egy reggelivel a sárga M betűsöknél...gyermekről lévén szó az ajándék játék is fontos szempont volt...ráadásul Ice age -es figurát adtak, ami jó felvezetés lett a következő programunkhoz. Lévén, hogy moziba vittük a kissrácot. Átvettük a jegyeket, beszereztük a kötelező kellékeket (popcorn,cola stb...) és irány Darány...vagyis a terem.

A rajzfilm olyan volt, amilyen volt...nem tudom minősíteni, mert nem láttam az előző két részét, meg amúgy sem vagyok egy kimondott rajzfilmfüggő. A lényeg a gyerkőc élvezte nagyon az első moziját.

Mozi után gyors ebéd, a helyi gyorskajálda komplesszumban. Utána kimentünk a Margit-szigetre sétálni iletve követ dobálni a Dunába. Gyorsan repült az idő. A forróságot szökőkútas lábáztatással, jégkrémmel, vattacukival stb... enyhítettük. Na meg nem utolsósorban növeltük is néhány forró csókkal és szoros öleléssel. Többre lett volna igényünk, de most csak ennyire volt lehetőségünk. De a hétvégén szigorúan bepótoljuk az elmaradást.

A vasárnap első fele a "második műszak" egyes elemeivel telt. Ismét megismerkedtem a porszívó adottságaival, sőt shoppingolni is elmentem némi tápot. Ebéd után meg simán bealudtam a tv bambulása közben. Biztos megint nagyon izgalmas műsort sikerült kiszúrnom. Délutánra még meg volt beszélve egy sörözés a haverokkal, de érdeklődés hiányában elmaradt. Milyen haverja van az embernek, akit már a ser se motivál!??? Hova süllyedt ez a világ!

Este beszélgettünk ismét kicsit a kedvessel, majd mikor elkapott az álommanó visszavonultam alukálásföldre...   

Este sikerült konkretizálnunk a nyaralásunk helyszínét.

Úgy döntöttünk a cívisvárosba utazunk körülnézni. Így könnyebb lesz keresni megfelelő szálláshelyet, mert a az úticél már adott. A mai nap minden szabadidejét a keresgélésre fogom fordítani, mert megbeszéltük a kedvessel, hogy a héten lefixáljuk a nyaralásunkat. Így könnyebb lesz kivárni az addig még hártalévő időt. Mivel tervben van egy szabadszemű obszervatórium felállítása is a nyári éjszakában, így a város felfedezése után megyünk és megismerjük az erdei életet is. Tehát kell egy vidéki helyszínt is lestoppolnunk. Na lépek is és keresgélek...

A mai napom a munka oltárán lett áldozatként bemutatva. Reggel alighogy beestem a munkahelyemre - és persze bedöntöttem egy adag szemnyitvatartó fekete lötyit - nekiestem az asztalomon tornyosuló papírhegy külszíni fejtésének. Igaz előtte befejeztem A.-nak a lemásolt könyv lefűzését. Tudjátok mindig a maszek melóval kell kezdeni, különben aznap tuti nem jut rá idő... Szóval robotoltam egész nap. Ja és hozzáférhetővé tettem a nagyérdemű részére is a new website-unkat. De ez itt nem a reklám helye, nem fizetnek nekem ezért...sajnos.

Meló után gyi haza. Útközben találkoztam egy régi ismerősömmel, akivel pár éve még egy társaságban múlattuk az időt. Beszédbe elegyedtünk. Kivel mi történt, meló, párkapcsi stb... szokásos kérdésváltás. Megbeszéltünk egy már nagyon aktuális sörözést a valamikori közeljövőben. Miután elváltunk és bandukoltam tovább hazafelé újabb rég nem látott ismerősbe futottam. Szintén az anno társaság egyik díszpéldánya volt ő is. Lejátszódott ez előző de ja vu sztori.

Végighallgattam a két ismerősöm gyors önéletrajzát és meg kellett állapítanom, kapcsolatok terén ők is produkáltak váratlant. Az egyikük közel 10 év után ment szét a párjával. Bár állandóan voltak köztük kisebb viták, mindig azt tartottuk, hogy ők nem képesek élni egymás nélkül. Erre tessék... 

A másikat bár monogám típusnak ismertem meg, kiderült az elmúlt pár év alatt, míg nem találkoztunk szinte a lakhelye összes nőjét felpróbálta.

Most már tuti csak összehozunk egy találkozót, beszélgetés - piálás kategóriában. Valamelyikőnk csak megtesz anynit, hogy legalább egy este erejéig összerántsa a régi haverokat. Jó lenne...lassan négy éve nem voltunk együtt szórakozni.

Meglepő, mert a hét elején még öregnek éreztem magam, azt hangoztattam, hogy nekem már nincs kedvem bulizni stb... Most meg tessék... vágyom egy közös estére. Furcsa és kiszámíthatatlan az élet... vagy csak meghülyültem és magam sem tudom már mit akarok!????

Most nagyon nincs kedvem dolgozni, konkrétan munkaundorom van.

Még mindig rajtam van a fáradtság érzet, és az időjárás is rányomja a bélyegét a hangulatomra. Este megfáradt öregembernek éreztem magam, akinek már nincs igénye egy szökőéventei bulizásra, tombolásra sem. Mára ez már javult, hála a párocskámnak.  Lehet egyszerűen már elegem van az egész éves taposómalomból és már várom a nyaralást. Mert megyünk, megkaptam a várva várt igent hozzá. A célhely még képlékeny, de az most részben részletkérdés. Majd lövünk valami helyszínt és szálláshelyet. A lényeg, hogy együtt legyünk. Már nagyon várom... 

Muszáj lesz kipihenni az eddigi felhalmozódott fáradtságot, munkaundort, mert ahogy az előjelek alapján kinéz, az év második fele igencsak kemény lesz melóügyileg. A jövő év elejéről nem is beszélve...

Tegnap nagyon hullának éreztem magam. Álmosság és nagyfokú fáradtság tört rám már reggel és kísérte végig az egész napomat. A munkaidő még csak csak eltelt valahogy anélkül, hogy egy óvatlan pillanatomban lefejeltem volna a monitort egy hirtelen bealvás következtében...na de már az úton hazafelé beszuszmákoltam. Majd hazaérkezés után röviddel már az igazak álmát is aludtam. Jó lett volna reggelig durmolni, de valami érthetetlen oknál fogva 1 óra múlva felébredtem és úgy tűnt kiment az álom a szememből örökre...de még pár óra erejéig mindenképp. Ébredés után kicsit lógtam a neten, majd megbeszéltük a drágámmal, hogy este beszélünk. Meg is próbáltuk, de a kísérlet kudarcba fulladt. Ennek legfőbb oka az én nyomott hangulatom volt, így nem erőltettük tovább. A párom csalódott volt. Én is rossz érzésekkel bújtam ágyba. Tökéletesen megértem a csalódottságát és sajnálom is nagyon. Remélem hasonló szitu ritkán sem fog előfordulni a jövőben...